Az emberi tudat a poláris ellentétekre irányul. Tudjuk, hogy nappal van, mert ismerjük ellentétét, az éjszakát. Szépnek találunk valamit, mert van arról elképzelésünk, hogy mi a csúnya. Jó időket élünk meg, mert megtapasztaltuk milyen volt, mikor rosszul éreztük magunkat, amikor nehezen mentek a dolgok. Ez a dualitás, a két pólusra való szakadás mégsem csak ellentétesen, hanem egymást kiegészítően is hat (pl. magas és mély, mint ellentét - hegy és völgy, mint kiegészítők). A mitológiában találunk ellentétes, sőt ellenséges testvérpárokat, mint pl. Káin és Ábel, de egymást kiegészítőt is, mint pl. a görög ikrek: Castor és Pollux („fény” és „sötétség”), vagy Prométheusz és Epiméthusz („előre megfontolt” „utólag megfontolt”).

Az Állatöv Ikrek szakasza az intellektuális tudat fejlődését jelképezi. Míg a Kos ösztönös tudatával áll kapcsolatban (ösztönös reakcióminták, melyek tisztán ösztönből, a külvilág hatására jönnek létre; a kisbaba a születés után), a Bika érzelmi tudatot hoz létre (alapvető érzetek, mint öröm, vágy, düh, melyeket szintén nem lehet akarattal irányítani). Az Ikrekben megjelenik a képesség, hogy elvonatkoztasson a tisztán ösztönös vagy érzelmi indítékoktól, és alárendelje ezeket az akaratnak és a szellemnek.

Forrás: Brigitte Hamann - A tizenkét archetípus